Több mint fél évszázaddal ezelőtt, a Megyeház utca 1. sz. alatti MHS „székházban” alakult meg a Makói Rádióamatőr Klub. E klubban máig rádió adó-vevőkkel létesítenek összeköttetéseket, kontinensnyi távolságokat hidalnak át, s beszélnek a világ különböző pontján élő emberekkel. Immár több mint ötven éve viszik a jó hírét a városnak és az országnak. Sok makói fiatalnak a klubban megszerzett élmény, tapasztalat, illetve technikai tudás alapozza meg tanulmányait, befolyásolja szakmai pályafutását.

Az amatőr rádiózásnak ma már számtalan szakterülete van. E kis „szórólap” most a rádiózás „technikai sport” oldalát mutatja be olyanoknak, akik eddig még nem hallottak arról, hogy a rádiózás és a sport szórakoztató módon összeköthető tevékenységek.

Az amatőr rádiózás más „ágai” is hasznosak például a fiatalok idegen nyelvi, földrajzi, fizikai, matematikai, elektrotechnikai, számítástechnikai, egyéb műszaki ismereteinek elmélyítéséhez, gyakorlásához. A klub korra, nemre, foglalkozásra tekintet nélkül nyitott az érdeklődők előtt, akár kíváncsiságból, akár az amatőr rádiózás valamely ágának elmélyültebb gyakorlása céljából keresik fel. Jelenleg a Galamb József Szakképző Iskola (Makó, Szép u. 2-4.) biztosít helyet intézményében a zavartalan munkához.

Rádiós éterverseny

Az amatőr rádiózás lényegében kapcsolat létesítése két egymástól távol levő személy között rádióhullámok (szakszerűen: elektromágneses hullámok) segítségével. Az „amatőr” jelző arra utal, hogy a kapcsolatba lépő személyek tevékenységüket nem hivatás-szerűen, hanem kedvtelésből gyakorolják. Ahol az adókészülékből kibocsátott rádióhullámok „közlekednek”, illetve ahonnan a vevőkészülék antennájába a rádióhullámok megérkeznek, az a közeg az éter.

A világban jelenleg több mint 4.000.000 rádióamatőr tevékenykedik és számuk kb. 7%-kal nő évente. Így a nap bármely szakában a Föld különböző kontinenseinek országai rádióamatőrjeivel lehet kapcsolatot létesíteni. Ezek a kapcsolatteremtések meg is történnek folyamatosan. Egy átlagosan aktív rádióamatőr évente 5.000–10.000 összeköttetést létesít, törekedve arra, hogy mindig újabbnál újabb országgal, személlyel, illetve különleges körzettel legyen igazolt kétoldalú beszélgetés. Egy-egy összeköttetés átlag 5-10 percig tart.

A szokásos napi beszélgetések, kapcsolatteremtések mellett a rádióamatőrök főleg hétvégeken rádiós éterversenyeket rendeznek. A versenyek lehetnek országos bajnokságok, vagy Európa-, illetve világversenyek. A versenyek hossza általában 24, vagy 48 óra. A cél ezen idő alatt minél több összeköttetést létesíteni. A verseny során viszont egy-egy adott állomással csak egyszer szabad összeköttetésbe lépni. Az győz, aki a legtöbb (különböző) állomással létesített kapcsolatot a legtöbb (különböző) körzetből.

A rádiós éterverseny lényegét és hangulatát nem „szakmabeli” számára egy egyszerű hasonlattal lehet leginkább elmagyarázni:

Képzeljünk el egy nagy stadiont, amelyben mondjuk 30.000 ember tartózkodik. Minden embernek van azonosító kódja (a rádiósoknál ez a „hívójel”). A verseny az, hogy pl. 24 óra alatt a lehető legtöbb emberrel kell kapcsolatot teremteni, azaz „kicserélni” egymás kódját. (Elmondani egymásnak a kódot és lejegyezni azt egy naplóba.) Egy adott személlyel a verseny során csak egyszer érvényes a kapcsolat-teremtés!

Vannak olyanok, akik egy széken ülnek, és várják, hogy jöjjenek oda a kódot kicserélni. Mások mozgásban vannak és mennek oda a széken ülő versenyzőkhöz. Bonyolítja a helyzetet, hogy vannak olyanok is a stadionban tartózkodók közt, akik nem versenyeznek, egyszerűen csak ott vannak.

Tehát folyamatosan, 24 órán keresztül, megállás nélkül gyűjteni kell a kapcsolatokat. Van, amikor nagy a „tumultus”, egyszerre többen is egymás szavába kiabálva mondják a kódokat, amit le kell jegyezni és megadni a sajátunkat. Máskor meg telik-múlik az idő, nincs új személy. Fel kell állni a székről, el kell menni a stadion más pontjára és ott kell keresni újabb versenyzőket...

A végén be kell adni a naplókat, a versenybizottság összeegyezteti a kódokat és az időpontokat. Az győz, aki a legtöbb emberrel létesített igazolt kapcsolatot 24 óra alatt.

Ilyen a rádiós éterverseny is. Mi kell hozzá? Kitartás, állóképesség, koncentráló-képesség. Ettől sport.

Rádiós tájfutás (RTF)

A rádiós tájfutás (köznyelven: rádiós tájékozódási futás, rádió iránymérés, vagy „rókavadászat”) egy technikai eszközt is használó futósport. A versenyzőknek nyílt, fás, erdős terepen elrejtett rádió adókészülékeket kell megkeresni vevőkészülékek segítségével, minél rövidebb idő alatt. A versenyzőket egymás után, egyenlő időközökkel indítják a starthelyről és a rádió adókészülékek megtalálása után kell beérkezni a célba. Az győz, aki a legrövidebb idő alatt találja meg az adókészülékeket, ezért a keresés rendszerint futva történik.

Az elrejtett rádió adókészülékeket „rókáknak”, „rókaadóknak” is nevezik. Régen ugyanis az adókészülékek mellett egy-egy ember is ült, akik „belebeszéltek” a készülékbe. Mint egy-egy „ravaszdi róka” elbújtak a fák, bokrok közt, hogy minél nehezebben lehessen megtalálni őket. Innen származik a „róka” elnevezés.

Ma már automata „rókaadókat” használnak, a kezeléséhez nem kell ember. Sípoló Morse-jeleket sugároznak ki. A versenyző, amikor megtalálja a rókaadót a mellette elhelyezett pecséttel, vagy egyéb speciális eszközzel igazolja a startlapján a tényt, hogy járt azon a helyen.

A versenyzőknek jó terep-futónak kell lenni és érteni kell az iránymérő vevőkészülék használatához.

A rádió iránymérő készüléket kézben kell tartani és fejhallgatón keresztül kell megfigyelni a rókaadók által kisugárzott Morse jeleket. A vevőkészülék irány-érzékeny a beépített „ferrit” és „ostor” antennáknak köszönhetően. A készülékkel együtt körbeforogva tapasztalhatjuk, hogy a vett jelek erőssége, „hangereje” változik. Meg tudjuk határozni azt az irányt, amelyikben a legerősebben, illetve azt, amelyikben leggyengébben „szól”.
A rókaadó helyét két irányvonalméréssel, metszéspontkereséssel meg lehet határozni.

A sportágnak különféle versenykategóriái vannak:

Női: 15, 17, 19, 21, 35, 50, 60 év életkorig
Férfi: 15, 17, 19, 21, 40, 50, 60, 70 év életkorig

A verseny során, a terepen összesen 5 rókaadó van elhelyezve, valamint egy „cél”adó.

A női 15, 50, 60, illetve a férfi 15, 60, 70 kategóriába tartozók versenyzőknek három adót kell megkeresni és helyes keresési sorrend esetén a megtett távolság 4-6 km.

A férfi 21 kategóriának 5 adót kell megkeresni és helyes keresési sorrend esetén a megtett távolság 9-12km.

A fel nem sorolt többi kategóriába tartozóknak négy adót kell megkeresni és helyes keresési sorrend esetén a megtett távolság 6-10km.

A terepen elhelyezett 5 rókaadó nem egyszerre, hanem egymás után, percenként 1 perc időtartamig sugároz ki Morse jeleket. A rókaadók 1-5-ig sorszámozottak, így az adási sorrend: 1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 1 – 2 – 3 – 4 – 5 – 1 … stb. így tovább.

Amennyiben tehát az egyik rókaadó (pl. az 1-es) befejezte az adását, majd 4 perc múlva (amíg a 2-es, 3-as, 4-es és 5-ös adó befejezte az adást) figyelhetjük meg újra 1 percig ugyan azt a rókaadót (az 1-est).

A „cél” adó folyamatosan sugároz egy másik frekvencián. A versenyzőknek a kategória-szintnek megfelelő számú rókaadó megtalálása után, - vagy bármikor – a célba kell beérni. (Amennyiben valaki eltévedne, a cél irányát folyamatosan be lehet mérni).

A kisugárzott azonosító jeleknek dallamuk van. Nem kell ahhoz tudni a teljes Morse ABC-t, hogy felismerjük hányas számú rókaadót halljuk.

A versenyzők térképet is kapnak a startnál, amelyen nyilvánvalóan nincsenek feltüntetve a rókaadók elhelyezési pontjai, hiszen azokat kell megkeresni.

Az adási sorrend (1-2-3-4-5) legtöbbször nem azonos a célig vezető legrövidebb keresési útvonallal.

A fizikai állóképesség (edzettség), a jó tájékozódó-képesség, az iránymérő vevő rutinos kezelése (és jó műszaki állapota) a „kulcsa” az eredményes rádiós tájfutás művelésének.

A magyar rádiós tájfutók honlapja